Milyen képeket látnátok szívesen ? Maradjon minden ahogy van ?Vagy változtassunk a klub arculatán.

Magyarországon az 1890-es évek elején kezdődött a képeslapok elterjedése. Eleinte csak külföldi kiadók jelentettek meg magyar lapokat, majd 1896-ban, a Millennium alkalmából egy 32 darabból álló magyar sorozat kerül piacra, amely történelmünk eseményeit, Budapest és néhány vidéki város jellegzetességeit mutatja be. Az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak. A csataképek, a fegyverek, a háborús térképek, de legfőképpen a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt a lapok témájának. A két világháború közötti időszakban vált tömegessé a filmjelenetek és a színészek "képeslaposítása". Megjelentek a sportlapok, népszerű lett a leporelló, s annak az a fajtája, hogy a képeslapból lehetett kihúzni harmonikaszerűen a kis képeket. A több mint ötven esztendeig tartó szocializmus nem tett jót a képes levelezőlapoknak. Kezdetben a silány minőség, később a tartalmi egysíkúság jellemezte. A hatvanas években nagy divat volt a "hangos képeslap" melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni. A rendszerváltásnak sokan örültünk, s tán még többen csalódtunk benne. Köztük a képeslap gyűjtök népes tábora is. Vártuk a választék bővülését, minőségjavulást, ötletes újdonságokat, érdekességeket. Ebből szinte semmisem valósult meg. A képeslapküldés kiment a divatból. A mobiltelefon, SMS, e-mail gyorsabb, esetenként még olcsóbb is, a lelassult és megdrágult postai szolgáltatásnál. A modern hírközlési lehetőségek konkurenciája csökkenti a képeslapok iránti keresletet, de nem szünteti meg. A festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televízió megjelenésével és az újságok is túlélik az internet elterjedését. Forrás : www.szigetiandras.tar.hu